A csapágyak melegedése a működésük velejárója. A csapágy jellemzően olyan termikus egyensúlyi állapotot ér el, ahol a keletkező hő megegyezik a leadott hővel, így stabil hőmérsékletet tart fenn a csapágyrendszeren belül.
A motorcsapágyak maximálisan megengedett hőmérséklete az anyagminőség és a felhasznált zsír figyelembevételével 95 °C-ban van korlátozva. Ez a határérték biztosítja, hogy a csapágyrendszer stabil maradjon anélkül, hogy a mag nélküli motor tekercseiben jelentős hőmérséklet-emelkedés keletkezne.
A csapágyak hőtermelésének elsődleges forrásai a nem megfelelő kenés és a nem megfelelő hőelvezetés. A gyakorlatban a csapágykenő rendszer meghibásodása különféle üzemeltetési vagy gyártási hibák miatt előfordulhat.
Az olyan problémák, mint a nem megfelelő csapágyhézag, a csapágy és a tengely vagy a ház közötti laza illesztések, szabálytalan mozgáshoz vezethetnek; a tengelyirányú erők miatti súlyos illesztési eltérés; valamint a kapcsolódó alkatrészekkel való nem megfelelő illesztés, amely megzavarja a kenést, mind a csapágyak túlzott hőmérsékletéhez vezethetnek a motor működése során. A zsír magas hőmérsékleten lebomolhat és meghibásodhat, ami a motor csapágyrendszerének gyors, katasztrofális meghibásodásához vezethet. Ezért az alkatrészek illeszkedésének és hézagának pontos ellenőrzése kulcsfontosságú a motor tervezési, gyártási és karbantartási fázisaiban.
A tengelyáram elkerülhetetlen kockázatot jelent a nagy motorok, különösen a nagyfeszültségű és változó frekvenciájú motorok esetében. Jelentős veszélyt jelent a mag nélküli motorok csapágyrendszerére. Megfelelő csökkentés nélkül a csapágyrendszer másodperceken belül károsodhat a tengelyáram miatt, ami órákon belüli széteséshez vezethet. A probléma korai jelei közé tartozik a megnövekedett csapágyzaj és hő, majd a zsírlerakódás, és röviddel ezután a csapágykopás, ami a tengely beszorulását okozhatja. Ennek megoldására a nagyfeszültségű, változó frekvenciájú és kisfeszültségű nagy teljesítményű motorok megelőző intézkedéseket hajtanak végre a tervezési, gyártási vagy üzemeltetési szakaszban. A gyakori stratégiák közé tartozik az áramkör megszakítása (szigetelt csapágyak, szigetelő végzárók stb. használata) és az áram elterelése (földelt szénkefék használata az áram elvezetésére a csapágyrendszertől).
Közzététel ideje: 2024. november 25.